Madar község a komáromi járás területén helyezkedik el. Falunk írott történelme 1198-ból való királyi birtokadományozó oklevelek alapján.

Okiratok

Az első fellelhető okirat 1252-ből származik Modor megnevezéssel.  Hajdan királyi madarászok lakhelye volt, innen ered a neve is. 1543-ban Esztergom eleste után török fennhatóság alá kerül.  1691 után Madar artikuláris hely lett, vagyis olyan település, ahol a protestánsok a vallásukat gyakorolhatták. 13 falu reformátussága járt ide istentiszteletre. (ez a helyneveknél válik lényeges adattá)

Községünk Mátyusföld területén található. A falu kiterjedése 74 hektár. Községünk tengerszint feletti magassága 115 és 250 méter közötti. A domboknak„hegynevük“ van: Kőhegy (180 m), Villámhegy (197 m), Leshegy (197 m), Várhegy (210 m), Agghegy (216 m), Kecskehegy (202 m), Farkasverem (209 m), Pokolhegy (152 m).

A településnek három nagy völgye van: nyugaton a Hideg-völgy, középső az Újvári-völgy, keleten a Sutyu-völgy vagy maga a szőlőhegy. 

A beszédes nevek bemutatását fogjuk fel egy madari sétának! A falu térképén bemutatjuk a bejárandó területet: A falu észak-déli kiterjedésű és bejárását a közepének tűnő Bekötő  útról ketdjük. Innen a Kertalján, tovább a Czibor-völgyön a Téglaégető helye mellett haladunk tovább – itt látjuk a Kishegyet, mely a Fő utcát szegélyező Vár-hegy folytatása. Tovább haladva a falut átszelő kanális mentén eljutunk a Felső-tóhoz. Keletre fordulva a Bán (hegy) található. Tőle jobbra az Előhegy kanyarodik vissza a falu felé a Kishegy és a Vár-hegy északi folytatásaként.

Visszakanyarodva a Kishegy farkánál befordulunk a Felszeg (Főszeg) hegyi utcácskájába, amelyet a vár-hegyi utcától Fehérpor utcácska választ el.  Ez a Dobrában folytatódik a szőlőhegy felé,  lent Fő utcába torkollik. A Várhegy utcáján végighaladva eljutunk a temető sarkáig, ahonnan kelet felé fordulva már szőlőterületekkel és szántóföldekkel találkozunk. Kezdve a Temető-dűlővel, folytatva az Alsó- és Felső-árendásokkal, Előheggyel, melynek vonulata mögött már a Sutyú-völgy terül el, a vele párhuzamosan futó Menyecske-völggyel együtt. Ide a Mélyúton keresztül juthatunk, melynek oldalában a valamikori zsidótemető volt.

A Sutyú-völgyet dél felé végigjárva  meglátjuk az Agg-hegyet, majd visszakanyarodunk a Temető-dűlőhöz és a falu déli részét  a Kangyi-közön át közelítjük meg.   Ekkor az Alsó-tó felé vesszük az irányt, amely a kanális alsó, déli szakaszán volt található. Itt van  a Pokol-hegy,  s itt volt a valamikori péró, tőle kicsit nyugatabbra a Tófenék, amely végében új patkó alakú házsor épült – Patkó utca. Innen a főutat átszelve a Kertalján találjuk magunkat, ahonnan keletre fordulva érünk újra a Bekötő útra, amely a Vár-hegy vonulatával néz farkasszemet, s oda fel a Petrás – vagy Madócsai –közön érhetünk fel. Itt ér véget a körutunk.

A Bekötő út attól az időtől létezik, amikor a Kertalján felépültek a házak. Egyfajta rövidítő útként szolgál, hogy ne kelljen a lakosoknak nagyot kerülniük, ha ide akartak eljutni. A Kertalja név a Fő utcához viszonyított elhelyezkedését jelzi, ugyanis a Fő utca házaihoz tartozó kertek mögött  alakult ki az újabb házsor. A Bekötő útra 1970 körül költözött a borbély, napjainkban is itt van a fodrászat. A Fő utcával köti össze a Kertalját.  A Fő utca a falu leghosszabb és legrégibb utcája. Hivatalosan nincsenek is utcanevek a faluban, csak a közszájon forgó elnevezések.

A Czibor családé volt ez a Téglaégető mellett található terület. Füves terület volt, ahol libákat, marhákat, disznókat is legeltettek. Ma már itt is lakóházak vannak. A régebbi időkben földbe vájt pincék sorakoztak itt, melyekben krumplit, marharépát, zöldségféléket szoktak vermelni. Ezek a pincék még ma is ott vannak, de már nem használják. A Téglaégető elnevezés onnan származik, hogy az 50-es években még a cigányok itt vályogot vetettek (vályogvető cigányok). Mára már beépítették  lakóházakkal.

A középkor végétől fontos hadiút vezetett Madar mellett. A török és a kuruc időkben megfigyelőhelyként szolgált a Vár-hegy. Ma már csak gazos földmagaslatnak látszik, de lakott terület. Valamikor a madari fiúk kedvenc játszóhelye volt. A szájhagyomány szerint Mátyás király madarászai (madarai) voltak itt. A Kishegy a Vár-hegy vonulatához tartozik. A Fehérpor jobb oldalán a Vár-hegy terül el, bal oldalán a Kishegy, amely ma már szintén lakott terület.  Fehér homokszerű por fedte az utat, amiben a gyerekek szívesen „mezítlábaskodtak’’. Innen az elnevezés.  

Závodának a patak mögötti erdőt hívják. A patak és a Závoda között parcellaszerű kertecskék voltak, melyekben burgonyát, marharépát termesztettek. Itt olyan kertek voltak, melyek nem voltak bekerítve. A szóbeszéd szerint a Závoda elnevezés szlovák eredetű: za vodou – víz mögött. A Libalegelő a Patak és a Závoda közötti füves rét volt, ahol a libapásztorok őrizték a libákat. Egy része már lakott terület.

A Felső-tótól ered a Patak, amit napjainkban már csak Kanálisként emlegetnek. Régen kenderáztatónak is használták. Mellette jobbra erdő fekszik, melyen át Perbetére juthatunk. A Kanális (Patak)szelte át a falut a felső faluvégtől az alsó faluvégig. A falu észak-keleti kiterjedésű. A Patakot kitisztították, azóta Kanálisnak hívják.

Bán a Sutyu-völgy közelében található domb; szőlő és szántóföld. Kecske-hegy-202 m, az Elő-hegy után található. A falu mondája szerint ezen a hegyen egy vajákos asszony a falu bírájának bájos leányát kecskévé változtatta. Kikötötte egy karóhoz és naponta háromszor bottal verte. Ilyenkor, ha fújt a szél, keserves sírást vitt magával a faluba a hegy felől.

A falu lakossága túlnyomórészt református. Több híres lelkész nyughelyéül szolgál.  A Temető-dűlőben szőlőtermesztéssel foglalkoznak. Innen kelelet felé haladva az árendásokon át jutunk a Sutyu-völgybe. Árendások a bérbeadott szántóföldek neve volt.

A Mély út a Sutyú-völgy felé menet bal kéz felől vezet a Menyecske-völgybe. A  Zsidó temető a Mélyút mellett egy zsidó család földterületén volt a szőlőhegyen. Mivel kevés zsidó család élt itt, ide temetkeztek. 1970 körül a sírköveket a komárnói zsidó temetőbe hozatta az utolsó zsidó család.

Sutyú-völgy Sutyu-, Sutyús-völgy a falu keleti részén található – ez a szőlőhegy. A faluban a szőlőpréselést sutyulásnak mondták - onnan kapta a nevét a Sutyú-völgy.  A Menyecske-völgy a Sutyu-völgy része. A szóbeszéd szerint a fiúk a lányokat, menyecskéket kergették ezen a helyen.  Innen kapta a nevét.

Templom-köz: ez az út a Fő utcából a temetőbe visz, onnan tovább a Sutyú-völgybe halad.

Kangyi-köz :valamikor itt csak romák laktak. Ez a köz szintén a temetőbe és a Sutyú-völgybe vezet. Petrás-köz, Madócsai-köz: Mindkét néven egyaránt emlegették, ilyen nevű családok is laktak itt. Ez a köz  is a temetőbe vezetett . Az 50-es, 60-as években még halottakat is vittek ezen a közön át a temetőbe. A Fő utcába torkollik, szemben a Bekötő úttal.

A Felső- és az Alsó-tavat a falun keresztülfolyó Kanális köti össze. Mindkét tóban és a patakban is mostak-főleg vásznat. Ebben az időszakban a tavak nagy szárazság idején kiszáradtak, esős időben újra megteltek. Ez ma már nincs így. Napjainkra az Alsó-tó teljesen kiszáradt. A péró a falu alsó végén volt. Valamikor kizárólag a cigányok lakhelye volt, napjainkra ezt már felszámolták. A Pokol-hegy -152 m. A neve a monda szerint akkor keletkezett, amikor az első szerzetes prédikált itt. Ezen a dombtetőn a száraz tövisbokrok között egyetlen fa nyúlt ki az ég felé. Sötét felhők jöttek, amiből hatalmas vihar kerekedett, és az egyik villám felgyújtotta a száraz bokrokat. A szerzetes akkor azt kiáltotta, hogy aki nem lesz keresztény, az így fog égni a pokolban, mint bozótos a tűzben. Innen a Pokol-hegy elnevezés.

A Tófenék  mellett volt Kis-Madar : régen gyümölcsösök és kertek voltak itt, mellette volt a vásártér. A  mostani óvoda helyén  és tőle délre volt.  A Patkó utca az alakjáról kapta a nevét.

A falu külterületéhez további beszédes nevek tartoznak. Ilyen a Hideg-völgy, ahol tíz év időjárási adatai szerint 4-5 fokkal alacsonyabb a hőmérséklet, mint más helyeken a faluban. A Les-hegy nevét az artikuláris istentiszteleti helyre igyekvő reformátusokat megleső és megverő támadókról kapta.

Az Agghegy – Akasztóhegy, amelyen a bűnöst bitófára akasztották és elrettentésül egy napig otthagyták. A Farkasverem arról regél, hogy a csapdába esett farkasokat kimentette onnan hajdan a farkas király.

Összegzés

Számunkra képzeletindító volt már a helyek megnevezése is – megmozgatta a fantáziánkat, honnan is erednek ezek a nevek, s főleg, hol találhatók ezek a területek. A számtalan ötlet elhangzása mellett megnyugtató volt, mikor ténylegesen szembesültünk a szinte hihetetlennek látszó történetekkel, mondákkal, melyek falunk lakóinak életéhez tartoztak és hittek bennük. Most rajtunk a sor, hogy továbbadjuk ezeket a szeretett történeteket.

Szeretettel várjuk!