A madari gyerekek beszámolója a DAC – Aranyosmarót mérkőzésről

Amikor megtudtuk, hogy mi lehetünk a következők, akik részt vehetnek egy DAC mérkőzésen, nagyon boldogok voltunk. Örültünk, hogy jó focit láthatunk, egy igazi stadionban. Eddig csak egyikünk volt DAC-meccsen, éppen ezért csak a képzeletünkre tudtunk hagyatkozni, milyen is lesz a vasárnapunk.

De amit kaptunk, az minden képzeletünket felülmúlta. Már a stadion látványa lenyűgözött bennünket. Nem is képzeltük, hogy ekkora! Pedig még csak kívülről láttuk. A DAC múzeumban kezdődött az élmények sora, ahová Denisza vezetett el bennünket. Csillogó kupák sorát láthattuk, régi szurkolói ereklyéket, fényképeket, és volt ott egy interaktív tábla is, amiről sok érdekes adatot tudtunk meg a futballklubról. A múzeum melletti DAC-storban karkötőket, sálakat vásároltunk, volt, aki kis zászlót is, hogy legyen mivel szurkolnia. Akkor még nem tudtuk, hogy a klub ajándékaként mindannyian kapunk egy sárga-kék színű szurkolói leplet, amibe aztán bele is öltöztünk, úgy vonultunk be nagy büszkén a stadionba a biztonsági őrök sorfala között. Na, ilyet se láttunk még, ennyi biztonsági őrt, meg rendőrt.

A lelátón a legjobb helyet kaptuk, mindjárt a VIP szektor mellett. Éppen ráláttunk a B-közép szurkolóira, akik egész mérkőzés alatt végig énekeltek, és buzdították a csapatot. Persze mi is csatlakoztunk hozzájuk, amikor azt kiabálták, hogy „Hajrá DAC!”

A Nélküled-et azt végig tudtuk. Többször énekeltük már, sőt, mielőtt a stadionba mentünk volna, a szurkolók egyik találkahelyén, a Turul bárban is elénekeltük közösen. Mert minket oda is meghívtak, és meg is vendégeltek! De hiába énekeltük már százszor is el a dalt, ilyen élményt nem lehet megtapasztalni máshol, csak a DAC stadionban, ahol majdnem 8000 ember énekelte együtt, hogy „mi egy vérből valók vagyunk”.

A legnagyobb élmény mind közül mégiscsak az volt, amikor félidőben találkozhattunk a játékosokkal. Bemehettünk a pálya szélére, és megérinthettük a füvet is. Aztán odajöttek hozzánk a játékosok, és aláírást osztogattak. Kinek a sáljára, kinek a kezére, kinek a noteszébe. És készítettünk sok-sok közös képet, és irtó boldogok voltunk, amikor Davis is odajött hozzánk. Szólni is alig mertünk hozzájuk, pedig nagyon kedvesek voltak velünk.

És a másik legnagyobb élmény a Vida Máté gólja volt! Ott előttünk történt, mindjárt a mérkőzés elején, és hatalmas, messziről jövő lövéssel betalált a kapuba. Mind felugráltunk örömünkben, és lengettük a sáljainkat, mint a B-közép szurkolói, és kiabáltuk Vida Máté nevét.

És a végén győzött a DAC! Ez volt a következő legnagyobb élmény. Hogy segíthettünk kiszurkolni a győzelmet. Hogy láthattuk, hogy játszanak az igazi profik, hogy megnézhettük, Blackman milyen cselekkel jut be a tizenhatosba, hogy Kalmár Zsoltit is láthattuk a pályán.

Köszönjük, hogy mindennek részesei lehettünk. Nem felejtjük el egyhamar ezt a csodaszép napot, és annak ellenére, hogy mind jól elfáradtunk, biztos, hogy hamarosan újra eljövünk Dunaszerdahelyre. Elhívjuk a szüleinket, mert szeretnénk, ha ők is megtapasztalhatnák azt a hihetetlenül jó érzést, amit egy ilyen focimeccs nyújt az embernek.