„A köznép nyelvét őrizd, ha azt akarod, hogy az egész nemzet éljen. A nemzetet a nyelv teszi, a nyelv a nemzet lelke. – Nem csinosítani vagy javítani kell a nyelvet, mely az egész köznépé, mert ezzel romlását dolgoznánk, hanem őrzeni és önnön valóságában megtartani.” 

(Édes Gergely)

A székely eredetű Éde família Bethlen Gábor idejében települt át  Szabolcsba vagy Szatmárba. A királyi Magyarország területén, Érsekújvár környékén 1638-ban kapott földet és nemességet az Édes névvel együtt  III. Ferdinánd királytól.

Édes Gergely egy kisbirtokos család hatodik gyermekeként látta meg a napvilágot 1763.   január 24-én Madaron.   Ő maga így ír Madarról:

„A születésemnek kedves helye volt Madar, a melly´ 

Révi-Komáromtól négy rövid óra gyalog. 

Révi-Komárom esik nap-enyészeti tájra Madartól 

’S révi Komáromtól nyári Keletre Madar. 

Éjszakról erdők ’s szőlőhegyek’ alja keríti; 

Délre mezőt szemlél a ’Duna’ partja felé 

És hegyeket mellyek kékellenek a ’Duna’ déli 

Partja fölött Almás ’s Neszmely’ irányja között. 

Marczelháza, Hetény, Szentpéter, Perbete, Radvány, 

Virt, Bátorkeszi, Mocs, közbe szorítja körűl…” 

Gergely 2 éves korában az édesanyja meghalt, apja hamarosan újra nősült.  1776-ban a sárospataki, majd 3 év múlva a debreceni kolégium diákja lesz. Költői ambíciói nem teljesülnek ezen idő alatt, édesapja pedig 1787-ben elhunyt – így anyagi forrásai elapadtak és kénytelen munkát vállalni. 

Rektorként dolgozik először Hetényen 1787-ben, majd Martoson 1788-ban. 

Ez után kezdődnek lelkészi állásai: 

Nagykinizs 1794

Nagyvázsony 1797 – 1801

Csór 1801- 1806,

majd később 1811-1813 között újra Litér 1807- 1811      

Csór 1811-13

Balatonhenye 1813 – 1816, 

Pápa 1816

Kup 1817 – 1833 (16 év szolgálat)

Pápaderecske 1833 – 1846

Tiszatarján  1846-47 Albert fiánál tartózkodik öreg napjaira egészen haláláig 1847. október 20-ig.

Munkásságát a komoly és a könnyed hangvétel egyaránt jellemezte.

Komolyabb lélegzetvételű munkái teológiai és természettudományos kérdésekkel foglalkoztak. Így a Természet könyve  című tankölteménye.  Írt egy verses regényt Szefir s Dalirózsa cím alatt, hexameteres formában. Fő művének A halhatatlanság múzsája című kéziratos alkotása tekinthető, , mellyel a magyar „isteni comoediát“ kívánta megteremteni. A 15 „zengedezetből“ álló költemény 1 álom leírása, amelyben a földi halandó végigvezettetik a föld, a pokol és a menny világán.

Ugyanakkor sokat fordított : műfodításai közül Anakreon, Theokritos és Horatius  verseinek átültetései értékesek. 

A könnyed hangvételt rendkívül szellemes ötletei jellemezték, melyek egyben segítették irodalmi nyelvünk fejlődését. E művei közül legismertebb alkotása a görög szabadságharc idején született egy magánhangzóra épülő hexametere.

Ezen kívül írt danákat- azaz ódákat, iramatokat- azaz epigrammákat, keserveket- azaz elégiákat, nyájaskodásokat – vagyis mulattatásra szánt verseket, és ahogy ő nevezte  „eredeti oktató meséket“ is. Nem utolsó sorban  dalokat, mint például  A petri gulyás  címűt, amelyről mindössze  utólag derült ki, hogy Édes Gergely, és nem a nép ajkán született.  

Csak ízelítőül szeretnénk a műveiből egy kis szeletet bemutatni.

„Öt görög öt törököt dögönyöz örökös gyönyörök között“

 

A Petri gulyás 

Én vagyok a Petri gulyás

én őrzöm a gulyát nem más,

Petrinek nagy a határja.

Gulyám azt szabadon járja …

 

A fürj és fiai (tanmese)

 Hét fiakat költvénn a zsendülő gabonák köztt 

Egy fürj, már azok ott szaladoztak ugyan, de repülni

Még nem tudvánn, így intette nem egyszer az anyjok:

Kedves kis fiaim, még nem tudtok ti repűlni!

Mindég hordok ölég eledelt ide én helyetekbe

Csakhogy fészkemtől ti ne távozgassatok! Óh mert

Féltelek én titeket! – ha ti messze bolyongotok innét,

Itt vagy amott valamelly veszedelmes bajba kerültök.

És azok, elbizvánn magokat, szót nem fogadának 

A mellyből az lett csakugyan hogy tőrbe kerültek

És anyjok, nyomokat sem lelvénn, sírt keseregve

S mondják hogy maga is keseregve veszett el utánnok.

Gyermekek! A mikor int az anyátok ez a Mese mondja,

Szófogadók legyetek hívenn, míg tőrbe nem estek

 

Magánélete, barátságok

Közéleti kapcsolatainak magvát  Kazinczy Ferenccel történő  levelezései alkotják. Az ő személyes álláspontja határozta meg édes Gergely abban a korban történő  megítélését, amely sajnos nem volt pozitív.  

Ugyancsak levelezés általi kapcsolatban volt gróf Széchenyi Istvánnal, Wesselényi Miklóssal, Batsányi Jánossal, s a kor mecénásának tartott  gróf Ráday Gedeonnal, a Virten nyugvó Baróti Szabó Dáviddal és  a kor modern költőnőivel:  Molnár Borbálával és a  komáromi Fábián Juliannával.

Fábián Julianna  házában  ismerte meg Lilláját Csokonai Vitéz Mihály, aki Édes Gergely személyes jóbarátjává vált. 

Lilla sikertelen ostroma után „Vitéz Miska“ pontosan Édes Gergely  nagyvázsonyi otthonában lelt mintegy hat hónapra menedéket és vigaszt lelki bánatára.

Elhunyt barátja emlékére később fogalmazta meg Édes Gergely:

„ Miska, te! Már téged sokan is dicsértek,

Kik oly közel, mint én, tán nem is ösmértek,

Koszorút is méltán rakták már fejedre,

A szűz Múzsák mellé ültetvén helyedre,

De én csak azt mondom, nézvén sok éneked,

Hogy élni még tovább kellett volna neked.“

 

További magánéleti tényként családi életét említenénk:

Csóri tartózkodása idején vette feleségül Szászi Katalint, akivel  20 évet élt együtt és 7 gyermekük született, bár mindössze három maradt életben: Albert, János és Lídia. Alberttel kiterjedt levelezést folytatott, s öreg korára nála talált megnyugvást Tiszatarjánban, ahol mind a mai napig síremléke található.

Második felesége egy pap özvegye volt, akivel azonban a házassága boldogtalan és keserves volt – fiához, Albethez írt levei alapján.

 

Édes Gergely megítélése

A maga korában Édes Gergely népszerű volt, azonban csak az olvasóközönség körében. Az írók , költők és kritikusok többsége közös ellenszenvvel viseltetett az egész irodalmi irányzattal, a míveskedőkkel szemben, amelynek viszont ő volt a legnevesebb képviselője. A költők egymással versengve kerestek új verselési módokat és lehetőségeket. Édes Gergely Gyöngyössi János hatására szenvedélyesen kísérletezett a magyar nyelv verstani lehetőségeivel. Azonban a kor neves ismert vezéregyéniségei mereven elutasították az irányzatot és képviselőit. De akadtak már akkor is kivételek: az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaság költőnket a tudós társak közé  számította. Vörösmarty ifjúkorának kedvelt szerzője volt. Arany János 1860-ban az Irányok című tanulmányában újra felfedezte az irányzat képviselőit. 1932-ben kiadták az Eredeti oktatómeséket, Illyés Gyula 1941-ben a „magyar nyelv friss ízeit, tiszta színeit“ emelte ki költőnk műveinek hatásaként. Weöres Sándor 1977-ben kiadott Három veréb hat szemmel című költészettörténeti antológiájában jelentette meg egyes műveit. Ezek után több szálon folyó kutatás elevenítette fel Édes Gergely munkásságát kötetek, emlékkonferenciák keretén belül.

Tisztelgés iskolánk névadójának

Édes Gergely életművének már sok település tisztelettel adózott:  

Nagyvázsonyban 1966-ban

Kupon 2000-ben

Pápaderecskén 2000-ben

Tiszatarjánban 2004-ben

Madaron 2004-ben a református templomban

Madaron 2005-ben az iskola falán avattak emléktáblát

Madaron 2010. Június 30-án az iskolában Édes Gergely első domborművének felavatására került sor, amely Nagy János szobrászművész alkotása

Édes Gergely nevét ma két iskola viseli: A tiszatarjáni 2004-től és  a madari 2005-től. 2009-től a Madari Édes Gergely Alapiskola évente megrendezi a „Toll és hárfa“ elnevezésű  emlékversenyt Édes Gergely tiszteletére, amely  népdaléneklés és műveltségi vetélkedő formájában valósul meg.

Édes Gergely költői életművének teljes igényű értékelése napjainkig még nem történt meg, ugyanis egy 113 000 sort számláló életműről van szó. A költő-lelkipásztor léte és tevékenysége mégis mintegy kétszáz esztendeje ott él a magyar kulturális közéletben, s mint  hajdan ő jósolta:  feltámadásra vár. Mindez azt bizonyítja, hogy Madar község szülöttének, „felújuláskori irodalmunk érdemes költőjének“, helye van a 18. és a 19. század  magyar irodalmában.