1. Alistáli János - a csallóközi Alistálról (Dolný Štál) származik és 1620 táján került Madarra lelkésznek.22

2. Szomódi János - a magyarországi, Komárom megyei Szomód szülötte, egy díjlevél adata áll rendelkezésünkre - 1654-ben került Madarra prédikátornak. - A fennmaradt díjlevél tételei elmondják, hogy a XVII. század közepén a falu reformátussága hogyan fizette meg papját:

„a. Pénz 25frt.

b. Minden ekés gazda fél mérő búzát.

c. Négy hold őszi vetés 3 szántásban, felarattyák, behorgyák.

d. Tavaszi két hold, nem arattyák meg, de behorgyák.

e. A paróchiához tartozó rétet lekaszálják, felgyűjtik, behorgyák.

f. Minden háztul egy-egy szekér fa.

g. Két hold kenderföld.

h. Halotti tanítástól denár 25.

i. Copulatiotul is denár 25.

j. Keresztelötül denár 6, s egy kenyér, egy tik. Introductiotul is.

k. Praebenda bor 1 pint, minden kicsapolt hordóbul.

l. Vagyon a parochiához egy szőlő, ezt bekapálják".23         

 3. Kiskó István - a gyászévtized lelkésze Madaron. Az ellenreformáció ekkor indul meg igazán. Az 1674-es év elején minden protestáns lelkészt megidéztek a pozsonyi törvényszék elé. Madarról is elment Kiskó István, református prédikátor. Gályarabságra ítélték, és ott is halt meg. Szelepcsényi érsek - I. Lipót királytól (1657-1705) engedélyt kért és kapott, amelynek alapján - összehívta 1674. március 5-re Pozsonyba az ország 33 vármegyéjéből a protestáns lelkészeket és tanítókat. A törvényszék elé megidézettek száma 715 volt. A tilalmak ellenére az ország különböző részeiből több mint 300-an jelentek meg a 32 tagból álló rendkívüli törvényszék előtt. A komáromi egyházmegyéből 12 református lelkész jelent meg (köztük Kiskó István Madarról).24 A„Vésztörvényszék a hitükhöz ragaszkodókat és a hitüket meg nem tagadókat börtönre és gályára ítélte”25  Kiskó István sorsáról ettől fogva nincs tudomásunk. Ugyanerre a sorsra jutott Sajószentpéteri Márton, hetényi lelkész is. Őt azonban kiszabadították, és hazatérhetett.

4. (Sajó)Szentpéteri Márton - A Borsod megyei Szentpéteren született 1634-ben. A hetényi református egyház 1666-ban választotta meg őt lelkészévé, s innen idézték meg a „Delagatum Judicium" elé. Fej- és jószágvesztésre ítélték, majd a lipótvári börtönbe szállították. 1675. március 18-án bilincsbe verve Triesztbe hajtották, ahol hajóra tették, és Piskáriába vitték. Kilenc hónapig volt gályarab. 1676. február 11-én szabadult, s száműzetésének letelte után a madari egyház lelkésze lett. Halálának helye ismeretlen. Madaron való működését az egyház birtokában lévő régi „Úrasztalon" (maradványán) a felirat így említi: „Ez asztalt készítette az Úr dicsőségére Komáromban Lakozó Szőke Asztalos András A madari Reformáta Eklesia számára Tiszt. Szent-Péteri Márton Uram prédikátorságában Anno Domine 1681.26 Egy 1681-ei feljegyzés szerint a madari gyülekezet prédikátora lett, aki kezdeményezte a falu templomának megépítését. 

5. Oroszi István – Nem tudhatjuk, hogy a madari református egyházközösség mikor hívta meg lelkészéül (a palánki egyházmegye területéről), de mindvégig megmaradt a palánki egyházmegye esperesének.27 A protestantizmusra nézve kritikus történelmi időszakban végezte egyházi szolgálatát.

Halálának időpontjáról közvetlen adatunk nincs. Elképzelhető, hogy 1712 januárja után halt meg.

 6. Szombati István - 1712 és 1727 között volt a falu református lelkésze. Egyetlen adat maradt fenn róla 1713 januárjában, Magyari Pétertől, a Felső - Duna melléki egyházterület püspökétől.28

7. (Nagymegyeri) Besnyei György. Nemesi család leszármazottja.29 A csallóközi Nagymegyer (Veľký Meder) szülötte. Pontosan nem tudjuk mikor született 1675-ben, vagy 1676-ban. Debrecenben tanult1698-ban. 1708-ban már Vágfarkasdon (Vlčany) lelkipásztor. A következő állomáshelye Kamocsa (Komoča). E szolgálati helyéről került Madarra, ahol azután egészen a haláláig végezte a papi teendőket. 1727 és 1749 között volt madari lelkész. Ám itt is megtartotta esperesi tisztét, amelyet 1712. február 2-ától viselt. A komjáti (Komjatice) egyházmegye utolsó esperese volt. A mindennapi lelkészség mellett tudományos munkával is foglalkozott. Kéziratban (a Debreceni Református Kollégium könyvtárában őrzik) maradt fenn az életműve: Szent Biblia, azaz: Ó- és Újtestamentumi szentírás.  1740-ben jelent meg „A szent Dávid százötven zsoltárainak könyve (az eredetiből fordítva)". Két imádságos könyve is megjelent madari lelkészségének idején. Keresztyéni „közönséges könyörgések" (1743) „Háborúi könyörgések" (1745).  Madaron halt meg 1749. április 9-én.

8. Sulyok Sámuel - A madari egyházi jegyzőkönyvben egyetlen adat maradt ránk róla: „1762. augusztus 3-án meg halván Tisz. Sulyok Sámuel úr, ennek az Ekléssiának 14 esztendőkig való Predicatora. Administralta az Eklessiát egy Öreg Vacantiaba lévő Dienes János nevű Pradicator, a következő December hónap 18-ik napjáig".30

9. Ramotsai Márkos Péter – 1762. december. 18. Több évtizedet töltött Madaron, pásztorolva a gyülekezet népét. (1792)

Nemesi családból származott, Ramotsai Márkos György fia.31 Madarra kerülése után ő kezdte el írni a gyülekezet krónikáját (1762. augusztus 3-ig visszamenőleg) és jegyzőkönyvét, illetve anyakönyveit. Feljegyezte, hogy jelenlétében Komáromban a nemes vármegye épületében olvastatott fel II. József Türelmi Rendelete. Nagyon sokat tett a gyülekezet épüléséért és a fegyelem igeszerinti megszilárdításáért. Nem alkudott meg senkivel szemben sem. Gyülekezeti szolgálatának Madaron eltöltött esztendei alatt tíz alkalommal készítette el a pontos és részletes lélekszám kimutatást.32

10. Őri Fábián Pál - (Kocsi) Fábián Pál de Felsőőr fia, nemesi származás. A család nemességük igazolását 1767-ben kérte.33 „Felső Őri Fábián Pál, született Kotson Komárom Vármegyében. Gyermekségében tanult Kotson az ott lévő jó Oskolában. Onnan küldetett a Modori Evangelicum Gymnasiumba 1777. esztendőben. Onnan a Debreceni Református Collegiumba 1780 esztendőben, 1789 esztendőben vitetett a Hajdú Böszörményi Reformata Oskolába Rectornak. El végezvén Rectori Hivatalát 1790. esztendőben ment Német Országba, az Erlangi Universitasba, ahol is hallgatta Seiler Annmon, Haenlein Meier, Menset Professzorokat a Theologiába, Physicaba. Onnét meg térvén 1798. esztendőben, hívatott a Madari Reformata Ekklesiától a L. Pásztorságra, melyet el is fogadván d. 24. február abban az esztendőben, be is köszöntött.” Felesége Tóth Klára, akivel 1794 tavaszán kötött házasságot.34 Szintén Kocs községből származott, akárcsak ő. Isten három gyermekkel áldotta meg házasságát. Mindegyik gyermeke Madaron született. Eszter 1795. július 2-án, fia Pál 1798. április 20-án, kisebbik lánya Krisztina 1804. február 20-án.35

Őri Fábián Pál elhunytáról - Kocson van eltemetve - a következő beírást találjuk az anyakönyvben: „T.F.Őri Fábián Pál Úr a ref. Szent Ecclesia 32 esztendőkig volt lelki pásztora, a komáromi tractus 10 esztendőkig rendes nótáriusa, 60 esztendős. Elhunyt 1825. április 20-án. A halál oka: elgyengülés”.36

   11. Bese János - Káplánként csupán egy évet szolgált a paróchus nélkül maradt madari gyülekezetben, ám fenyítő hangú, számon kérő igehirdetéseivel nagy vihart kavart37.  A gyülekezet s annak presbitériuma, a testület ülésén elfogadott határozat értelmében kérelmezte a lelkipásztor áthelyezését.–„erőtlen a beszéde és gyenge a hangja a nagyméretű madari templomhoz” indoklással.  A kéréssel foglalkozott az egyházkerületi közgyűlés, amely 1826. március 24-26-án a következő határozatot hozta: „A Madari Reformáta Ekklesia dolga:.. Madari Ekklesiát a szokott úton, módon egy alkalmatos Lelki Tanítóval töltse bé.-.. Tiszteletes Bese Úr egy jó Ekklesiával consoláltathassék'.38

     12. Szendrei Mihály - Madarra jött prédikátornak 1826  június 20-án.39 A madari  panasz így nyert orvoslást. (Szendrei Mihály a bátorkeszi egyházat hagyta ott Madarért, és ki mást is helyezett volna oda az egyházhatóság, ha nem Bese Jánost. Így ő is jól járt, mert egy nagy gyülekezetet kapott). 40

Nemes Szendrei Mihály - idős emberként, 63 évesen jött Madarra lelkésznek - papi szolgálatát beárnyékolja az 1831-1832-es kolerajárvány. 1831-ben 160 református halt meg Madaron. Valamennyinél a halál okaként a kolera van feltüntetve.41 1832-ben már „csak" 37-en haltak meg kolerajárványban.

1835. január 9-én „meg hal Tiszteletes, Tudós Szendrei Mihály Úr Madari Predikator, 73 esztendős volt. A halál neme: forróság."

         13. Bese János - „1835. esztendő április 12-én Bese János Bátorkesziről a V.Tractus megegyezésével és az egész gyülekezet közakarattal történt elválasztása szerint Madarra jövén Prédikátornak."42 Isten útjai nem emberi utak - e szavakkal kezdte beköszöntő igehirdetését – (a jegyzőkönyvi okirat szerint) 43 – Madaron.

    Az 1842. október 29-én és 30-án44 - Pápán megtartott egyházkerületi közgyűlésen a komáromi egyházmegyéből, mint tanácsbíró vesz részt. Ez a tisztessége még 1853 után is megmaradt.

       14. Bese Elek - Apáról fiúra szállt a papi hivatás, s ez bizony Madaron nem tetszett45. Mindezt a dunántúli egyházkerület jegyzőkönyvéből tudjuk, mely Balatonfüreden, 1861. május 23-26 között tartott ülésén kelt.  A jegyzőkönyvi anyagából megtudjuk, hogy egy beadvány érkezett a komáromi egyházmegyére, innen a főtiszteletű egyházkerületre, amelyben Bese Elek urat, Madar lelkészét szeretnék leváltatni.  „kéri mással fölváltani, mivel az csak most nevezett lelkész úr, folyó pénzben kívánja fizettetni készpénzfizetését, az eddig nálok gyakorlatban volt pár szám szerint buza - fizetést megváltoztatni nem engedi, templombeli tanításait ingerlésig ható, folytonos betegsége miatt hangja gyenge, a vasárnapi közmunkát nem tilalmazza, megválasztásakor a választási okmányt sokan erőszakolva írták alá, s megválasztása csak három évre történt”.46 A madari gyülekezetet ezért a beadványért megrótták.

 15. Kiss Béla - Az 1874-ig Madaron szolgált lelkészek közül ő az első, aki - ceruzarajzzal készített - arcképet halála előtt az egyházközségnek ajándékozta, azzal a kikötéssel, hogy sem mutogatni, sem róla másolatot készítetni nem szabad.48 28 esztendőn keresztül volt lelkésze a madari gyülekezetnek, 1874. január 21-től 1902. május 14-ig. Néhány fennmaradt igehirdetése49 képzett teológusra vall. Jegyzőkönyvei, a gyülekezeti krónika vezetése, messze kimagaslanak az őt megelőző lelkészek munkái közül.

      Az 1886-os mindent elpusztító tűzeset következtében súlyos anyagi helyzetbe került a református gyülekezet. A nehéz anyagi terhekkel nem tudott megbirkózni az egyházközség, hiszen mindent újjá kellett építetnie. Ez idő tájt vette kezdetét a Madari Református Egyház eladósodása, amely azután több mint fél évszázaddal később tetőzött. A gyülekezet szembefordult lelkészével, megvádolta őt az egyházi közvagyon tisztátalan kezelésével. Ez a helyzet odáig fajult, hogy 1899. szeptember 1-től már a lelkész szolgálatát sem igényelte. Az egyházi főhatóság Pázmány Vince nevű segédlelkészt50 helyezett Madarra a paróchus mellé, aki azután Kiss Béla haláláig (1902. május 14.) végezte a községben, a reformátusság körében a lelkészi szolgálatot.

16. Udvardy Gyula - a megüresedett lelkészi állás betöltésére az egyházközség presbitériuma a jókai (Jelka) lelkészt, Udvardy Gyulát választotta meg.51 Az 1902. szeptember 7-én tartott presbiteri gyűlésen Pázmány Vince segédlelkész felolvassa Udvardy Gyula levelét, amelyet a presbitériumhoz intézett. Ebben „szeretetteljes szavakban köszöni meg a gyülekezetnek lelkipásztorrá történő megválasztását, s a lelkészül való meghívást elfogadja, és egyben tudatja, hogy f.h. 9-én a gyülekezetben meg fog jelenni, addig is Isten megáldó kegyelmét kéri az egész gyülekezetre." A Madarra költözésének dátuma 1903. március 15.  Tizenkilenc éven keresztül, haláláig, volt az egyházközség lelkipásztora. Hatalmas feladat hárult rá. A madari egyház az 1886-os pusztító tűzvész következményeit sem tudta még teljes egészében felszámolni, amikor 1904-ben ismét leégett a falu. Az 1904. augusztus 2-án tartott presbiteri gyűlésen már a leégett épületek (templom, paróchia, iskola, tanítólakások) tervezett felújításával foglalkoztak és elkészítették a nevezett munkák költségvetését. A községben eltöltött szolgálati idejét két óriási jelentőségű történelmi esemény árnyékolta be: az I. világháború és a trianoni békeszerződés, melynek következményeként a falu tovább már nem része Magyarországnak, és az egyházközség sem a dunántúli egyházkerületnek. Udvardy Gyula, Madar lelkipásztora fiatalon, 52 éves korában halt meg

17. Mokos Kálmán (1892-ben, Kisújfalun, tanítói családban született) Az egyházmegye ideiglenesen beszolgáló lelkészül Zsemlye Lajos hetényi (Chotín) prédikátort nevezte ki. Az 1922. szeptember 9-én tartott presbitergyűlésen, Zsemlye Lajos helyettes lelkész bemutatja a „326 madari egyháztagnak beadványát, amely szerint a megüresedett lelkészi állást tiszteletes Mokos Kálmán komáromi hitoktató lelkész úr meghívásával kívánja betölteni”. Így kezdődött el madari református egyháznak az a 37 éves időszaka, amelyben Mokos Kálmán volt a lelkipásztor. „Váratlanul távozott az élők sorából”. Nagy Sándor esperes a Zsinati Elnökségnek (Rimavská Sobota) Rimaszombatba az alábbiakat írta ezzel kapcsolatban: „Szomorú szívvel kell közölnöm, hogy Mokos Kálmán a madari egyházközség lelkipásztora 1959 nov. 16-án reggel meghalt. Szombaton du. 4 órakor (14-én) agyvérzést kapott. Eszméletlen állapotban szállították be a komáromi kórházba. Vasárnap este újabb vérömlés történt, amivel a szervezet már nem tudott megbirkózni. Temetése Madaron lesz november hó 18-án, szerdán 13 órakor."52 Nemzethű magyar volt. Amikor Madar 1938 és 1945 között ismét Magyarország részévé lett, örömmel üdvözölte a reménykeltő eseményt.  Soha nem tudott megbékélni azzal a ténnyel, hogy az 1930-as években több család kilépett az egyházból, (a neveik olvashatók a presbiteri jegyzökönyvekben53).

A II. világháború után Madar (Modrany) végérvényesen Modrany lett, mivel a szocialista Csehszlovákia részévé vált. Mokos Kálmán lelkészsége idejében történt a reformátusság és a katolikusság deportálása, és kitelepítése, mely sok családot érintett.

Mokos Kálmán kiváló szónoki tehetséggel bírt, református papként igen népszerű ember volt a madariak körében.

18. Rácz László - Mokos Kálmán halála után a megüresedett lelkészi állást vele töltötte be a presbitérium. Sókszelőcén (Selice) volt előzőleg 19 éven keresztül lelkipásztor.

1961. szeptember 15-én foglalta el új szolgálati helyét Madaron. Lelkiségében más típusú lelkész volt, mint elődje. Felesége, Rácz Ilona imádta a gyerekeket. Szeretetével, mélységes hitével sok gyermeket vezetett az Úr Jézushoz. Végtelen türelemmel volt mindenkihez. Sugárzott róla az Isten szeretete.

Rácz László 1977-ben ment nyugdíjba, az akkori államhatalom a háttérből „csendesen" kényszerítette, az egyházi vezetés pedig asszisztált hozzá. Négy gyermekük született: László, Ilona, Anikó és Elemér. A Madaron eltöltött 16 év szolgálatát a gyülekezet egy lelkiekben gazdag istentisztelet keretében köszönte meg 1990. szeptember havának első vasárnapján. 2000-ben halt meg Komáromban, ott is van eltemetve.

19. ThDr. Nagy Lajos PhD. Perbetén születetett. Iskoláit Magyarországon végezte. 1966-ban kezdte el segédlelkészi szolgálatát előbb Ácson majd Kaposvárott. Két tanulmányi szemesztert a németországi Halléban, a Teológiai Fakultáson töltött. Házasságot 1969. március 15-én kötött Papp Saroltával. Egy gyermekük született, Zsolt. 1969. november 15-e és 1980. május 1-e között a komáromszentpéteri református egyházközségben szolgált. 1980. május 1-től Madar lelkésze, 1998. március 28-tól a komáromi református egyházmegye esperese. A Szlovákiai Calvin János (Komárom) Teológiai Akadémia egyháztörténet tanára. 1996 novemberében tette le nagydoktori vizsgáját a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának Doktori Tanácsa előtt. A lelkész mellett kurátorok voltak az elmúlt évek során: id. Kovács Béla, Ipóth András, Szuri András és Seres Sándor. 1998. február 1-től. új egyházközségi gondnokok szolgálnak a lelkipásztor mellett: Kun Dezső és Madarász Zoltán. Az egyház kántora: Szabó Benő. Nagy Lajos hetvenedik életévét betöltve 2013-ban vonult nyugalomba.

Ma a gyülekezet prédikátora Csiba Zoltán, aki beosztott lelkészként a komáromi gyülekezetben szolgált 6 évet. 2014-ben a madari gyülekezet megválasztotta és szeptember 7-én beiktatta, mint a Madari református egyház hivatalos szolgáját. Gondnokai 2014. január 1-étől: id. Szabó Zoltán, Fišer Angéla és Turányi Anikó.